Különös szisztéma uralkodott az angol futballban 1986-ig, ugyanis eddig az időpontig akárki nem léphetett be a Football League kapuján, mivel nem létezett a manapság ismert feljutás-kiesés rendszere a ligán kívüli klubok számára.
Már az 1890-es években bevezették az újraválasztási metódust (re-election), mely lehetőséggel a legrosszabbul teljesítő FL-csapatok élhettek. Minden szezon végeztével jelezhették igényüket ligatagságuk megőrzésére és amennyiben ezt a döntéshozó szervezet elfogadta, akkor a következő idényben is ugyanabban az osztályban indulhattak, annak ellenére, hogy a tabella alján végeztek. A feljutásra vágyó alacsonyabb rangú gárda pedig hoppon maradt…
1958-tól az ekkor bevezetett új negyedosztály utolsó négy csapata került elbírálásra minden esztendőben és csak nagyon ritka esetben fordult elő, hogy az ez alatti ligából származó egyesületet tartották érdemesnek az indulásra a Fourth Division-ben.
A Hartlepool United csapatát hagyták bent legtöbb alkalommal, 1924 és 1984 között 14-szer, míg egyszer sem szavazták ki a ligán kívülre. A Wigan Athletic, vagy a AFC Wimbledon viszont pont így lépett be a Football League-be a ’70-es években a Southport és a Workington kárára.
Az 1986-87-es idény előtt törölték el ezt a módszert és azóta automatikusan feljut az a klub, amely az ötödosztályban elért eredményei alapján jogosultságot szerez erre.
Kép: Hartlepool-Darlington, 1955 (hhtandn.org)