Az angol labdarúgás első éveiben még nem díjazták a bajnokokat, a “Legyőzhetetlen” Preston North End Football Club csapata sem kapott díszes trófeákat a két bajnoki (1888-89, 1889-90) és egy kupagyőzelemért (1888-89). Az utolsó helyen végzett gárdák teljesítményét viszont tárggyal jutalmazták, mégpedig egy termetes fakanállal…
Az elismerés eme formájának eredete jóval korábbra nyúlik vissza az első hivatalos futballsorozatnál, ugyanis a Cambridge-i Egyetemen már a 18. század közepétől így méltányolták a legalacsonyabb vizsgaeredeményt elért tanulót. Kezdetben még csak egy normál evőeszköz méretű fakanállal, aztán a későbbiekben már embernagyságúval.
Az angol élvonalban rögtön az első szezontól kezdve alkalmazták a legszerényebb teljesítményt nyújtó klub díjazására, a Stoke FC azonnal be is gyűjtött kettőt belőle, de ugyanennyit kapott a West Bromwich Albion és a Newton Heath (a későbbi Manchester United) is, míg a Darwen és a Liverpool FC egy-egy darabbal “gazdagodott”. Az utolsó gárda, melynek gyatra szereplését így ismerték el, a WBA volt 1895-96-ban. Pusztán azért szűnt meg ez a tradíció, mert már nem maradt több hely a vándorkanálon és az angol futballban lettek nagyobb vesztesek is, mint az elsőosztály sereghajtója.
A hagyományt később átvették az Major League Soccer (MLS)-ben, a Canadian Premier League-ben, de például Ausztráliában is.