Az idény első meccsének nem is találhattam volna jobb helyszínt a Viszlás-patak völgyében csendesen megbújó, bájos, palóc községnél, Vizslásnál. A települést határoló lágyan hullámzó lankák háborítatlanságát csak a rajta legelésző juhok kolompjának kongása teszi még meghittebbé.
A falu központjában harsány lagzi, pár méterrel arrébb már a meccsre készülő, nyüzsgő embercsoport, míg a templom tövében magasodó háromszintes, természet adta lelátó alján a feldíszített játéktér várta a kíváncsiskodókat. Akiből volt is jó néhány, hiszen szemre saccolva kétszázan biztosan kilátogattak, hogy kortól függetlenül a házak előtt a kerti székből, a teherautó platójáról, vagy a szomszédos játszótérről szemlélve élvezzék a játék és a természet jól megkomponált előadását.
Bizton állíthatom, a produkció remekül sikerült, átélni kiváltság.
Vizslás SE – Ludányhalászi SE 2-1
Nógrád megyei III. osztály, Keleti csoport
Sokan nem érthetik az okát, hogy miért látogatok el (időt és pénzt nem sajnálva) “világvégi” településekre. Azon túl, hogy ezeken a helyszíneken lehet testközelből megtapasztalni a pőre futballromantikát, számos alkalommal szembesülök más apró, hétköznapi csodákkal is, melyek oly sokat adnak az ember lelkének.
Legutóbbi kirándulásom alkalmával ezt Vizslás határában élhettem át, miközben a meccset követően siettem a 2,5 kilométerre lévő buszmegállóba. Az egyik domboldalon leereszkedve a szombat esti meghitt naplementében tárult elém az ámulatba ejtő vidék. A távolból kolompok kongása hallatszott és a szomszédos legelőn megpillantottam az önfeledten legelésző, háborítatlan juhnyájat, melynek képe egészen magával ragadott. Igaz, csak pár percig tudtam figyelni békés falatozásukat, de annyira tökéletes volt ez az emberektől távoli világ, hogy szívem szerint örökre ott ragadtam volna.
Leginkább az ilyen varázslatos élmények motiválnak arra, hogy újra nekivágjak az útnak és felkeressek egy másik elfeledett, ám bűbájos tájékot.
Fotók: Orosz Zsolt (FK), 2021.08.21.
További képek: Facebook
