Az ország egyik legszegényebb térségbe érkeztem, de ezúttal nem meccsre, hanem a futball nyomainak kutatása céljából. A Cserehát bájos vidéke egykor jóval szebb napokat is megélt, manapság viszont az elmúlás jellemzi.
A központi településén, Baktakéken tett le a busz, innen indítottam tizenkét kilométeres gyalogtúrámat a Vasonca patakra felfűzött hat kis községet tartalmazó megkopott gyöngysorán. Korábban mindegyik faluban szerepet játszott a labdarúgás, maradványai még a mai napig is fellelhetők, viszont csapatszinten már egyik helyszínen sem játsszák.
Az ezredfordulótól kezdve tehát szépen lassan, egymás után kimúltak az egyesületek, pedig a virágkorban még második számú felnőtt csapatot is szerepeltettek például Baktakéken, vagy Léhen is. Utánuk viszont nem maradt más, mint a mostohán magukra hagyott, gazzal felvert focipályák, melyeken nagy eséllyel már soha nem pattog újra a labda.
Kijelenthetjük, hogy több évtized után kiszáradt a futball a Szárazvölgyben, az egyetlen reményt a Vasonca medrében csordogáló víz adja…