Várpalota felé haladva már távolról látszanak az Inotai hőerőmű (korábbi nevén November 7. hőerőmű) hűtőtornyai, grandiózus termetükkel meghatározzák az egész térség arcképét. Az alumíniumkohó és az erőmű közti kátyús bekötőútra térve viszont nem csak térben, hanem időben is utazhatunk, hiszen a Készenléti lakótelepig vezető úton gyalogolva egészen a szocializmusban érezheti magát az először erre tévedő utazó. A formák, a színek, a méretek mind abba az időszakba vezetnek vissza, egyedül az elhagyatottság és az idő által megrágott tárgyak rondítanak bele a képbe.
A telephely mögött lakóházak, garázsok tömkelege és a lankás dombok előterében meghökkentő módon egy focipálya. Nem is akármilyen. Rozsdás kerítéssel máig elhatárolva, egykor salakos, ma már inkább fűvel benőtt futókörrel átölelve és üde állapotban sütkérező vaskapukkal feldíszítve. Az 1950-es években építették, az avatására pedig az Aranycsapat volt hivatalos, a kor akkori elvárásai szerint. A házigazda szerepét az Inotai Gyártelepi Sport Club (IGYSC) töltötte be.
A klub 1951-től egészen 1983-ig létezett és mindig a Veszprém megyei bajnokságokban versenyzett az üzemek dolgozóiból verbuvált játékosokkal. Amilyen hirtelen alapították, olyan sürgősen tűnt el a köztudatból, még az erőmű is túlélte jó pár évvel, azt 2001-ben állították le.
A játéktér idestova 40 éve őrzi a múltat és ha felkapaszkodunk a zöldellő gyeppel borított dombtetőre, akkor a messziből úgy tűnhet, mintha a mai napig élne. Már csak a háttérben nyújtózkodó kéményekből felszálló füstfelhők hiányoznak.
Fotók: Orosz Zsolt (FK), 2022.04.17.
További képek: Facebook
